Lade Inhalt...

A mentőszakápolói kompetencia kibővítésének lehetősége a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően

von János Talabér (Autor) Attila Keszthelyi (Autor) Péter Antalóczy (Autor)

Wissenschaftlicher Aufsatz 2008 15 Seiten

Pflegewissenschaft, Ernährung, Sport, Gesundheit - Public Health

Leseprobe

A mentőszakápolói kompetencia módosításának lehetősége a

nemzetközi gyakorlatnak megfelelően

Talabér János dr.[1], Keszthelyi Attila dr.[2], Antalóczy Péter dr.[3]

I. Bevezetés

Az orvostudomány előrehaladásával, különösen a helyszíni sürgősségi diszciplína tekintetében egyre több a helyszíni sürgősségi ellátásban dolgozó kollégánkban merült fel a kérdés, hogy vajon a 80-as évek formuláját követő mentőszakápolói gyógyszer és infúzió megbízás, a mentőszakápolói kompetencia megfelel-e a XXI. század kihívásainak. Jelen tanulmányunk nemcsak a magyarországi helyeztet helyezi kiértékelésének középpontjában, hanem éppen a nemzetközi (angolszász és germán) tapasztalatokat és aktuális kompetenciákat figyelemben véve, egy szintézises javaslattal áll elő a középkáderi kompetencia későbbi módszertani revíziójában reménykedve. Tanulmányunkban kitérünk arra is, hogy adott esetben az ONE (KIM) kocsikon dolgozó szakápolóknak olyan élethelyzetekkel kell szembesülniük, amikor egyébként különösebben emelt szintű háttértudást nem igénylő gyógyszert vagy technikát kellene alkalmazniuk, felhatalmazási és jogi keret hiányában. Az OMSZ eseteit, az orvosi ügyeleti eseteket, a németországi és egyesült államokbeli személyes tapasztalatainkat is felhasználva szeretnénk javaslatainkkal és ötleteinkkel - a szakmaiság maximális figyelembe tartásával - előállni[4].

II. A szakápolói képzési rendszerről

A mentőápolói képesítés egészen 1990-es évekig az OMSZ privilégiumában tartozott, elsősorban a mentőszolgálat szervezésében valamint a mentőszolgálattal együttműködő egészségügyi szakközépiskolákban folyt.[5] Ekkor a képzés egy a szakiskolákban korábban elvégzett „felnőtt szakápoló” képzésre épült rá, egy a képzés jellegénél fogva három éves volt, amiből két év a felnőtt szakápolói és egy év volt a mentőszakápolói képesítés. Ezt számítva tehát, a konkrét mentőápolói képzés csak egy évet tett ki, míg az inkább krónikus betegellátással kapcsolatban két évet tanultak a hallgatók. Ezt váltotta fel a 1993.évi LXXIX törtvény által ratifikált, Országos Képzési Jegyzékben meghatározott (OKJ: 52501201) külön mentőápolói képzés, amely már két év elmélet és fél év gyakorlati oktatatásból állt, és kizárólag a sürgősségi ellátásra koncentrált.[6]

A jogszabály a következőképpen határozza meg a szakápoló kompetenciáját:

- a sürgősségi betegellátás területén tevékenykedik,
- munkáját hivatásként gyakorolja, betartja annak etikai normáit,
- megfelelő kapcsolatteremtő képességgel rendelkezik,
- betegmegfigyelést, szükség esetén betegvizsgálatot végez,
- team tagjaként, orvos vagy mentőtiszt irányításával, illetve önállóan vesz

részt a betegek mentésében és ellátásában,

- szakszerűen alkalmazza a beteg vizsgálatához, acut ellátásához és

mentéséhez szükséges eszközöket és berendezéseket,

- felhatalmazás birtokában önálló indikáció alapján, gyógyszerrel,
intravénás folyadékpótlást végez
,

- beteget szállít,
- segítséget nyújt a beteg élettani szükségleteinek kielégítésében,
- elősegíti, biztosítja a sürgősségi ellátás optimális feltételeit,
- mentésszervezési, irányítási feladatokat lát el.

Látható, hogy a törvény (rendelet)[7] nem szab határt a kompetencia bővítésének, így elméletileg a magyar jogszabályi háttér adott lenne. Sok kérdés merül fel, hogy mennyire engedjük át az orvosi vagy mentőtiszti kompetenciát egészségügyi középkáder kezébe. Tapasztalataink azt mutatják, hogy Európa és a világ az egységesítés felé tendál. Fontos is, hogy a különböző anomáliákat megszüntessük. Amíg pl. Magyarországon vénát biztosít egy szakápoló, addig Németország egyes tartományiban ez kizárólag orvosi feladat, de a képzett sanitäter (szakápoló) minden probléma nélkül intubálhat. Vagy az Egyesült Államokban egy EMT-2 (szakápoló) intravénásan adhat adrenalint, epinephrint és metoclopramidot.

Nyilván az a célunk, hogy egységes, európai és világhírű kompetenciát dolgozzunk ki, kiemelve az olyan beavatkozásokat, amelyek vagy jogilag vagy oxyológiai szempontból túl veszélyesek, és megtartva (adott esetben adoptálva) azokat a gyógyszereket és beavatkozásokat, amelyek az ellátás színvonalát alacsonyabb rizikófaktor mellett szignifikánsan növelnék.

III. Mentő-szakápoló Németországban

Bár régióként eltérhet a mentőszakápoló (sanitäter, notarzt-assistent) alkalmazási lehetőségei és a képzési szintek is, az alapképzést a németországi egészségügyi törvények határozottan szabályozzák: a képzés négy részből áll, ez alatt 520 órás tanfolyamot végeznek el a hallgatók, mintegy 600 kredit egységben. Először egy 160 órás elméleti képzés kezdődik, ami után egy alapvégzettséget (rettungsdienst helfer) kapnak. Ez a papír még nem jogosítja fel semmire sem őket. Ezt követően újabb 160 órás klinikai gyakorlat következik, elsősorban intenzív osztályon és traumatológián. Újabb 160 óra pedig úgynevezett terepgyakorlaton történik. A mentőegység szintek: KTW (krankentransportwagen) szállítókocsi, RTW (rettungswagen) esetkocsi/rohamkocsi, NAW (notertztwagen) mentőorvosos kocsi (MOK). A záróvizsgának három része van: írásbeli, szóbeli, gyakorlati rész. A kompetencia, néhány tartományt kivéve igen szűkös, hiszen orvossal illetve a helyszínre személygépkocsival kivonuló mentőorvossal üzemelő esetkocsikkal a nagyvárosok jól el vannak látva. Alapkompetencia (minimum vizsgás) kiegészül még im. fájdalomcsillapítók adásával, különböző spray alkalmazásával (elsősorban B2 agonista, nitrátok), rögzítőeszközök alkalmazásával. Az alapképzés (520 óra) után nem köthet be még infúziót, nem intubálhat, nem adhat iv. injekciós készítményeket. Azonban egy újabb 60 órás továbbképzés keretében (Fortbildung) néhány készítmény (fájdalomcsillapítók, görcsoldók) valamint 2005-től az intubálás is bekerült a mentőszakápolói praxisba. A németországi gyakorlattal ellentétben ausztriában és svájcban a 2005-ben ratifikált törvény értelmében hasonló beavatkozási kompetenciákat engedélyez, mint a magyar jogszabályok (a kompetenciákat a 1. táblázat tartalmazza). Így önálló döntése alapján infúziós terápiát kezdeményez, adott esetben intubál is. Ezek a mentőszakápolók azonban diplomásnak tekinthetők, általában Bsc vagy Msc végzettségűek, és jogosultak a „Dipl. Rettungsassistent” cím viselésére.[8][9]

[...]


[1] főiskolai oktató, mentő-szakápoló, mentőtiszt h.

[2] Semmelweis Egyetem, egyetemi adjunktus, kivonuló mentőorvos

[3] Károlyi Gáspár Egyetem ÁJK (jogász, egyetemi docens)

[4] OMSZ: 1993-2007 között, Németország: 2001, 2004, USA: 2002

[5] pl. Kossuth Zsuzsanna Szki, Szentágotai János Szki

[6] ha valaki OMSZ dolgozó volt, a gyakorlati idejébe a szolgálati idejét is beszámították

[7] 10/1993. (XII. 30.) MüM rendelet, 20382/1995. számú központi programja

[8] http://de.wikipedia.org/wiki/Rettungssanit%C3%A4ter#Ausbildung

[9] http://de.wikipedia.org/wiki/Rettungssanit%C3%A4ter#Ausbildung

Hazánkban azonban a mentőtiszti képzés elkülönül a dimplomás ápolói képzéstől, igaz a bolognai rendszer tudomány besorolása szerint „ápolás és betegellátás” ágban szerepel. Ezért fordulhat elő, hogy adott esetben egy OKJ végzettségű szakápoló több beavatkozási kompetenciával rendelkezik, mint egy diplomás ápoló.

Details

Seiten
15
Jahr
2008
ISBN (Buch)
9783640289608
Dateigröße
524 KB
Sprache
Ungarisch
Katalognummer
v124109
Note
Schlagworte
Rettungsdienst Ungarn

Autoren

Teilen

Zurück

Titel: A mentőszakápolói kompetencia kibővítésének lehetősége a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően